Cikkszám: 002
Végre itt a legBátrabb magyar meseregény folytatása!
Pár hét telt el azóta, hogy Gideon, a sánta, piperkőc tengerimalac megszökött a Bárkából, és kalandos körülmények között otthonra lelt Bátoréknál. Ő, aki korábban mindig fogságban élt, most kedvére járhat-kelhet az egész házban és a hatalmas kertben. Igen ám, de Cudar, a szomszédban lakó Berta néni nehéz természetű házi kedvence, előszeretettel pofozgat bárkit, aki a közelébe merészkedik – bizony, még Bátor apukája is tart tőle...
A meggondolatlan Gideon természetesen összefut a veszedelmes macskával, amikor nagy bánatában világgá megy. Vajon időben érkezik-e a félénk Bátor, hogy megmentse kis barátját? És ha igen, akkor vajon most is a földhöz ragad-e a lába, amikor cselekednie kéne? Végre folytatódik az izgalmas utazás, amelynek fő kérdése továbbra is az, hogy vajon bátor lesz-e végül Bátor.
A SZERZŐ ELŐSZAVA
"Valahogy össze kéne békíteni őket. Ha barátok nem is
lesznek, egymás mellett élni azért megtanulhatnak!"
A fenti mondat a könyv vége felé hangzik el, Bátor szájából. Mert, bizony, van az úgy, hogy valakivel sehogy sem találjuk meg a közös hangot, mégis, kénytelenek vagyunk elviselni egymást – mondjuk, azért, mert szomszédok vagy éppen osztálytársak vagyunk.
De talán nem is olyan reménytelen egy ilyen viszályt elsimítani! Ráadásul úgy, hogy mindkét fél elégedett legyen. Ha nagy nehezen sikerül egymással szót értenünk, akár még az is kiderülhet, hogy elegendő csupán egyetlen apróságot kölcsönösen megtennünk a másikért.
Vajon így van? Kiderül a történetből. Olvasd legalább olyan örömmel, mint amilyen örömmel én írtam!
FEJEZETCÍMEK
