Így lett a mellékesen megemlített néniből főszereplő
"A nyakon öntött Cudar az oldalsó szomszéd kertjében kóválygott, próbált rájönni, hogy hol is van. De annyira megrázta a hirtelen jött hideg zuhany, hogy elveszítette irányérzékét. Fordult jobbra, fordult balra, néha elindult, de újra és újra nekiment a kerítésnek, amitől aztán minduntalan fenékre huppant.
– Pedig én csak egy kis tiszteletet akartam! – nyivákolta maga elé panaszosan két próbálkozás közt.
Berta néni szíve összeszorult a látványtól.
– Jövök, aranyom, tarts ki! – kiáltotta.
Arra, ami ezután jött, senki sem számított.
A bokor mögül leskelődő Bátor azt hitte, hogy káprázik a szeme. Nem látott még idős embert ilyen fürgén mozogni!
Berta néni ugyanis – korát meghazudtoló kecsességgel – leugrott a teraszról, és a kerítéshez szaladt. Ott aztán elhajította a botját, és mászni kezdett. Annyira gyorsan haladt, hogy szinte csak az ijesztően sárga melegítőnadrágjáról lehetett őt felismerni mászás közben.
Nemcsak Bátort, hanem Gideont is lenyűgözte a mutatvány, hiszen az idős asszonyhoz hasonlóan ő is megette már a kenyere – vagyis a répája – javát, de még fiatalkorában, ép lábbal sem mozgott ilyen fürgén.
Felérve aztán a kerítés tetejére, Berta néni egyből leugrott a túloldalon, hóna alá kapta a megtépázott Cudart, majd amilyen elegánsan érkezett meg a szomszéd kertjébe, úgy is távozott onnan. Saját telkére visszajutva aztán felkapta a botját, némileg lassabb tempóra váltott, és a riadt macskával a karjában felbaktatott a teraszra.
Mielőtt azonban belépett volna a házba, hogy egérlekvár-terápiával gyógyítsa nagy megrázkódtatást átélt cicáját, megtorpant. Minden érzéke azt súgta, hogy valaki figyeli.
Berta néni ezért megfordult, és újra alaposan körbenézett. Noha nem látott senkit, már teljesen biztos volt benne: Cudar nem magától ázott el, hanem valaki nyakon öntötte. Valószínűleg az egyik gyerek, aki az utcában lakik."
– Pedig én csak egy kis tiszteletet akartam! – nyivákolta maga elé panaszosan két próbálkozás közt.
Berta néni szíve összeszorult a látványtól.
– Jövök, aranyom, tarts ki! – kiáltotta.
Arra, ami ezután jött, senki sem számított.
A bokor mögül leskelődő Bátor azt hitte, hogy káprázik a szeme. Nem látott még idős embert ilyen fürgén mozogni!
Berta néni ugyanis – korát meghazudtoló kecsességgel – leugrott a teraszról, és a kerítéshez szaladt. Ott aztán elhajította a botját, és mászni kezdett. Annyira gyorsan haladt, hogy szinte csak az ijesztően sárga melegítőnadrágjáról lehetett őt felismerni mászás közben.
Nemcsak Bátort, hanem Gideont is lenyűgözte a mutatvány, hiszen az idős asszonyhoz hasonlóan ő is megette már a kenyere – vagyis a répája – javát, de még fiatalkorában, ép lábbal sem mozgott ilyen fürgén.
Felérve aztán a kerítés tetejére, Berta néni egyből leugrott a túloldalon, hóna alá kapta a megtépázott Cudart, majd amilyen elegánsan érkezett meg a szomszéd kertjébe, úgy is távozott onnan. Saját telkére visszajutva aztán felkapta a botját, némileg lassabb tempóra váltott, és a riadt macskával a karjában felbaktatott a teraszra.
Mielőtt azonban belépett volna a házba, hogy egérlekvár-terápiával gyógyítsa nagy megrázkódtatást átélt cicáját, megtorpant. Minden érzéke azt súgta, hogy valaki figyeli.
Berta néni ezért megfordult, és újra alaposan körbenézett. Noha nem látott senkit, már teljesen biztos volt benne: Cudar nem magától ázott el, hanem valaki nyakon öntötte. Valószínűleg az egyik gyerek, aki az utcában lakik."
0 hozzászólás